Az elmúlt héten, mint gondolom, sokan tudjátok, az Amerikai Egyesült Államok teljes területén legálissá vált a melegek házasságkötése. Azt gondolom, az egész világot felbolygatta ez a fejlemény. A támogatók mellett sok ellenvélemény is napvilágot látott. A pesszimista hang lényegét, ami engem a leginkább megragadott valahogy úgy lehetne összefoglalni, hogy „nem is a házasságról van itt szó, nem ez a lényeg, sokkal inkább a melegek emberi jogai”. Egyszerűen megdöbbentem. A világ egy közgondolkodást jelentősen meghatározó nagyhatalma olyan alapvető jogot adott az ott élő meleg közösségek tagjainak, mint az, hogy élethosszig tartó esküt tegyenek egy másik embernek, amit az állam szentesít.
Mit is üzentek a döntéshozó a melegek felé? Nem mást, mint annyit, hogy ti is közénk tartoztok, teljes jogú amerikai állampolgárok vagytok.
De mit is jelent minden egyes meleg számára az, hogy jogot kapott a házasságkötésre?
A házasság nem új keletű intézmény. A kezdeti időkben gazdasági közösségként funkcionált, ergo két család összerakta, amije van és úgy forgatták tovább a javakat. A romantikus vonala, az csak nem annyira távoli múltban kapott jelentősebb hangsúlyt. Manapság pedig problémamegoldó közösség léte kezd egyre inkább kidomborodni.
Akárhonnan is nézzük, a házasság nem könnyű dolog. Egy másik emberrel együttműködve kell eltölteni az élet hátralévő részét. Szinte már közhely, hogy van fent és lent. Vannak pillanatok, amikor csak véletlen és az apátia tartja egyben a két embert, és van, amikor a lelkeknek is megadatik, hogy egy pillanatra összeolvadjanak.
Amikor az ember Igent mond, érett fiatal felnőttként tudatában van mindennek. Tudja, hogy azt, hogy lesz olyan pillanat, amikor haraggal gondol vissza erre az eskütételre, és átkozza azt az I betűs szót, amit akkor önmagával teljes egyetértésben mondott ki. De tudja azt is, hogy lesz rengeteg olyan pillanat, amikor hálát ad, hogy ezzel az emberrel kötötte össze az életét.
Az eskü egy kapocs. Valamilyen számomra fontos közösség előtt esküt tenni erős kapocs. Az eskü a kapocs, a közösség pedig a pecsét rajta.
A szkeptikus felszólaló azzal érvelt, hogy a házasság csak egy papír. Ez nem így van. Sok nem házas párból életük alkonyán tör ki annak fájdalma, hogy nem kötötték össze éltük, és annál katartikusabb az élmény, amikor ezt immár deres hajjal mégis megteszik.
A házassági esküben kifejezzük a másik felé, hogy őt, akarjuk, és ami talán még fontosabb, hogy úgy szeretjük, ahogy van. Az eskü pillanatában az ember megéli azt, hogy elfogadják mindenestől, és megtapasztalhatja az egyediség és megismételhetetlenség érzését. Ebben a lelki meztelenségben válik a két ember a tanúk előtt egy párrá. Ez a pillanat a lelkek találkozásának egy olyan pillanata, amihez erőforrásként lehet majd nyúlni a nehéz idők során.
Ha egy kicsit távolabbról szemlélődünk, akkor a házasság egy nem is akármilyen, hanem egy kiemelt rituálé. A rituálé egy meghatározott forgatókönyv szerint zajló ünnepi esemény, amelyek már a civilizációk kialakulásakor is fontos mérföldkövei voltak az életnek. Ezeknek az ünnepségeknek egyik fontos eleme a beavatás volt. A beavatás manapság már csak szertartásos, és játékos formában nyilvánul meg az esetek többségében, korábban azonban, hogy finoman fogalmazzak, a házasságkötésnél is vérre ment a játék. Míg a felnőtté válási szertartások az egyént, mint individuumot ünnepelték, addig a házasságkötés a két egyént, mint egy új családi közösség tagját ünnepelték és ünneplik ma is. A rituálék, ünnepek nagyon fontos szerepet játszanak a családi közösségi érzés és a családi identitás kialakulásában, márpedig az ifjú párnak ez az első közös ünnepe, ami éppen a kettőjük családdá formálódását ünnepli.
Összességében tehát azt gondolom, hogy a döntés, amit az USA a múlt héten meghozott, az nem csak az egyéni, de párkapcsolati és közösségi szinten is nagy változásokat hozott az amerikai polgárok életébe. Azt gondolom, hogy az amerikai melegek nagy ajándékot, és nagy segítséget kaptak ezzel az önelfogadás és az elfogadás terén egyaránt. Lehetőséget kaptak arra, hogy kívülről felesleges ceremóniának tűnő, belülről azonban egy belső elköteleződés által erőforrást nyerjenek egy család alapításhoz. Akármilyen indokok is vezérelték a döntéshozókat, a döntés által sok emberről szakadtak le hatalmas terhek. Örüljünk most ennek!
