Rengeteg ismeretterjesztő cikk, élménymegosztás íródik a gyerekvárásról
az anya szemszögéből, de nagyon ritkán lehet találkozni olyan oldalakkal, amik
a pár másik felének élményeivel kapcsolatban adnának felvilágosítást. Bár az
anyában zajló fizikai és lelki síkon zajló változások sokkal látványosabbak,
illetve sokkal inkább fókuszba kerülnek, nem szabad elmennünk amellett, hogy az
pár másik tagjában is fontos lelki átalakulás megy végbe a várakozás kilenc
hónapjában.
Sokszor olvashatunk arról, hogy a
gyermek megszületésével új családi rendszer születik, ami szükségszerűen
megbolygatja az addig kimondatlanul is rögzített keretek működő párkapcsolati
rendszert, ami két felnőtt autonómiával rendelkező felnőtt ember kapcsolata. A baba születésekor az anya figyelme és
energiája nagy részét az újszülött életben tartására és az kettejük
mikrorendszerének összecsiszolására, vagyis a kötődés kialakulásának szenteli. Kevesebb energia marad a párkapcsolatra, ami
a szülőpár másik felében a kirekesztődés élményét hívhatja elő. Sokan számolnak
be arról, hogy nehezen tudnak bekapcsolódni a családi egységbe, nehezen
találnak utat párjukhoz és gyermekükhöz.
Az anyák figyelmének fókusza
azonban nem a baba megszületésekor változik meg, csupán ekkor válik
drasztikusan láthatóvá. Már a terhesség kezdetén megszületik egy szimbiotikus
létforma, ami az anya figyelmét egyre inkább befelé vonja. Ezen állapot, vagy
nevezzük inkább tudatállapotnak, kialakulását segítik az anyában bekövetkező
testi, hormonális és ezek mentén kialakuló érzelmi változások. Az anya mindezen
változásokat úgymond a saját bőrén érzi, a szülőpáros másik tagja azonban csak
mintegy az anyai tükrön keresztül szemléli, nincsenek tényleges tapasztalatai
arról, mivel is jár ez a változás. Apaként tehát úgymond javarészt fejben tud
felkészülni a szülővé válásra. Ahhoz, hogy a gyermek jelenléte a szülőpár másik
tagjának is realitássá váljon, érdemes együtt készülni a kis jövevény
érkezésére. Ha a vizsgálatokat kezdetektől közösen látogatja a pár, illetve a
babaholmik beszerzését is közös időtöltéssé szervezi, a szülőpáros másik tagja
számára is egyre inkább láthatóvá, sőt kézzelfoghatóbbá válik az új családtag
jelenléte. A vizsgálatokon és a szakmai konzultációkon való közös részvétel
ráadásul hasznos tudnivalókkal látja el az apát is akár olyan téren, hogyan
lehet segítségére párjának, illetve fontos információkat és megerősítést kaphat
saját élményeivel kapcsolatban is.
Az anyában bekövetkező változások
sokszor nagyobb figyelmet kérnek a környezettől a terhesség alatt, főleg az
első és a harmadik trimeszter időszakában a kismamának esetenként több odafordulásra
és gondoskodásra van szüksége. Ez több módon is hatással lehet a szülőpár másik
tagjára. Egyrészt a saját szükségleteit időnként háttérbe szorítani kényszerül,
hogy támogatni tudja párja és jövendőbeli gyermekének jóllétét. Jellemző lehet,
hogy ebben az időszakban fizikailag is kiszolgáltatottabbá válik az anya, ami a
párját is egy talán újfajta gondoskodó szerepre hívja meg, ami talán elsőre
idegen és ijesztő lehet. Fontos tudni, hogy az anyában zajló időnként
szélsőséges érzelmi változások nem azt jelentik, hogy elvesztettük korábbi
párunkat, ez nagy részben a terhességgel együtt járó hormonális változások
következménye. Mivel a partnernek, főleg az első baba várásakor, kevés
tapasztalata és kidolgozatlan forgatókönyvei rendelkeznek erre a helyzetre,
tehetetlenséget és eszköztelenséget élhetnek meg. Segítséget jelenthet a
szorongások oldásában, ha ilyenkor nyíltan kommunikálunk és rákérdezünk, hogyan
is tudnánk jól támogatni, a másik számára kielégítően segíteni. Ez az új
együttműködés és fizikai összehangolódás az apák számára is kulcsfontosságú
lehet, hogy aktívan jelen lehessenek már a babavárás folyamatában is. Másrészről
a környezet figyelme is inkább fordul a kismama felé. Az anya támogatása
természetes és szükségszerű, de a párjának nehézséget jelenthet, hogy saját
élményei, megélései háttérbe szorulhatnak. Fontos, hogy ilyenkor az apa is
találjon magának egy olyan megtartó közeget, ahol ő is támogatást és figyelmet
kaphat.
A gyermek megfoganásával egy új
életszakasz veszi kezdetét, amely új szerepekre hívja meg pár mindkét tagját. A
szülő szerepre való készülés fontos eleme a saját szülővel való kapcsolatra
való rátekintés, ami felszínre hozhatja szüleinkkel való konfliktusainkat is. Fontos,
hogy ezeket az esetleges feszültségeket rendezni tudjuk, ha más nem saját
magunkban, hogy tisztábban lássunk azzal kapcsolatban, milyen értékeket is
szeretnénk továbbadni saját gyermekünknek. Leendő anyaként szükségszerűen átmenetileg
háttérbe szorul a karrier és a munka, a pár másik tagjának azonban éppen ezen a
fronton kell extra energiákat mozgósítania, ugyanis a gyermek megszületésével
családfenntartó szerepbe kerül. Ez a szerep, éppúgy mint a szülőszerep, nagy
felelősséget tesz az emberre. Segítséget jelenthet egy olyan közeg, akik
hasonló helyzetben vannak, akik az élmények megosztása mellett, hasznos
információkat és érzelmi támogatással segíthetik a családfenntartót.
A nagy változásokkal járó
időszakban, fontos hogy rendelkezzünk megfelelő kapcsolati, akár párkapcsolati erőforrásokkal,
illetve, hogy aktívan tegyünk ezek felkutatásáért, mozgósításáért. Nem kell
egyedül maradni a nehézségekkel, élményekkel, nem kell egyedül hordozni ezek
terhét.