Jóska büszke rá, hogy megjavítja
a wc tartályt, Marinak dagad a melle, hogy ő süti a legfinomabb rétest a
városban. Jóska nem kezd el rétest sütni, Marinak eszébe sem jut a wc tartályt
megszerelni. Mindketten megmaradnak a saját kaptafájuknál, nem kontárkodnak
bele a másik ”dolgába”. Ismerős ugye? A heteroszexuális párkapcsolatokban nagyon
sok ilyen tevékenységi kör, kompetencia terület előre le van osztva. Apa
mosdik, anya főz… Ezek a tevékenységi körök gyakran a nemi szerepekhez
kapcsolódnak, avagy a férfi feladata, hogy eltartsa a családját, a nő szerepe,
hogy mosson, főzzön, takarítson és gardírozza a kölköket. Bár manapság azért
már van némi változás ezen a téren, de azért a legtöbb esetben alapvetően
tartjuk magunkat a jól bevált hagyományokhoz, tradíciókhoz. Tartjuk magunkat
hozzájuk egyrészt azért, mert elvárja tőlünk a társadalom, másrészt tartjuk
magunkat azért is, mert kicsi korunk óta jól ismerjük azokat a területeket,
amikért felelőssé válunk nemi szerepünk következtében. Sanyi tisztában van
vele, hogy a kocsi mosás az ő feladata, mert az apjától is ezt látta, Gizi
pedig tudja, hogy a makacs foltok kiszedése rá vár, és ettől nem is riad
vissza, mert anyukája átadta neki ez irányú tudását is. Nemünk tehát alapvetően
meghatároz bizonyos irányvonalakat, amik mentén viselkedési formákat tanulunk,
melyeket későbbi párkapcsolatunkban evidens módon kamatoztatunk is. Ezek a
feladatok energia befektetéssel járnak, sűrűn szentségel miatta az ember
időnként, de emellett megajándékoznak minket a hozzáértés, a kompetencia
érzésével, illetve szerencsés esetben az elismeréssel („asszony te egy zseni
vagy, hogy így kiszedted a foltot az ingemből”).
Mi a helyzet nálunk, melegeknél?
Kinek a fennhatósága alá tartozik a konyha, kié a teregetés, ki szereli össze
az új ikeás polcot, ki megy a piacra, ki csinálja a gyereket, ki szüli a
gyereket, ki az úgy nevezett családfenntartó, ki az erős, ki a gyenge?
Sokszor halljuk a kérdést, hogy „na,
ki a pasi/nő a kapcsolatotokban”. Természetesen szinte mindig elmondható, hogy
az egyik fél maszkulinabb/femininebb, mint a másik. Két azonos nemű hetero testvérpárból
is az egyik femininebb/maszkulinabb, mint a másik. Az tehát, hogy a meleg
párkapcsolatban az egyik fél nőiesebb/férfiasabb, nem jelenti azt, hogy ő a
nő/férfi a kapcsolatban. Egy meleg párkapcsolat nem is azon vágy függvényében
szövődik, hogy a kapcsolat kitermeljen egy férfit és egy nőt. Ha erre vágynánk,
akkor valószínűleg nem azonos nemű partnert választanánk. Az viszont tény, hogy
a gördülékeny kapcsolathoz le kell osztani mindkét nem társadalmilag előírt
viselkedésrepertoárját, vagyis valakinek ki kell takarítani a közös otthont,
valakinek főzni kell, valakinek össze kell rakni az ikeás polcot és valakinek a
kocsit is le kell mosni.
Ez a tény egyrészről hatalmas
szabadságot jelent ezekben a kapcsolatokban, nem kell ugyanis a társadalmilag
előírt normákhoz alkalmazkodni, hanem megvan a lehetőség ahhoz, hogy partnerek
az alapoktól kezdve közösen alakítsák ki az egyéni viselkedéskészlet és
feladatmegosztási mintát. Másrészről azonban ez egy sok türelmet, tudatosságot
és őszinte nyílt kommunikációt igénylő tanulási és egyezkedési folyamat.
Mondhatnánk, hogy ezeket az egyezményeket egy hetero párkapcsolatban is meg
kell kötni, a meleg kapcsolatokban azonban egy teljes nemi szerepkört kell
pótolni, szétosztani. Ez nem könnyű feladat, ugyanis a kapcsolat résztvevőinek
sokszor olyan problémákat kell megoldaniuk, olyan helyzetekkel szembesülnek, amiben
esetleg egyáltalán nincs, vagy csak kevéssé van gyakorlatuk. Az új helyzetekkel
való szembesülés mindig stresszel jár, ami a kapcsolatra is rányomhatja a
bélyegét. Nyilván az ellenkező nem szereprepertoárjának vannak olyan elemei,
amit szívesen magunkra vállalunk, azonban jó eséllyel akad olyan is, amihez nem
fűlik a fog a pár egyik tagjának sem. Azonban ezen utált viselkedéseket is el
kell végeznie valakinek. Ezen feladatok leosztásához áldozatokra és
kompromisszumokra van szükség. Ez a formálódási időszak tehát egyáltalán nem
nevezhető feszültségmentesnek. Mindkét félnek kompromisszumokat kell kötni és
nyitottá kell válnia új tevékenységi körök elsajátítására. Pozitívum azonban,
hogy ez a tulajdonképpeni kényszer tanulásra és fejlődésre ad lehetőséget,
sikeres kimenetel esetén erősíti a kapcsolatot.
Van azonban egy másik igen fontos
szegmense a meleg kapcsolatoknak, ami ugyancsak eltér a hetero kapcsolatoktól.
Ha röviden és tömören szeretném összefoglalni a „két dudás egy csárdában”
kezdetű örökérvényű toposszal rukkolhatnék elő. Adott a kapcsolatban két azonos
nemű, azonos nemre jellemző viselkedési eszköztárat hozó fél. Mindketten a
saját viselkedésmintázatukból büszkék bizonyos képességeikre, illetve tudásukra
és persze vannak olyan szegmensei is ennek a repertoárnak, amiben nem jók, de a
külső elvárások miatt elsajátították („egy férfi legyen jó sofőr”- Sándor
mindeközben utál vezetni). Természetesen a kevésbé preferált viselkedéseszköztárbeli
elemekről szíves örömest lemond az ember és inkább azokat az elemeket tolja
előtérbe, amiben elismerést kap. Mondok egy példát: Gábor és János egy pár.
Gábor szeret vezetni és nagyon jól ismeri a titkos útvonalakat, amivel a
dugókat el lehet kerülni. Ha János nem szeret vezetni, minden rendben, Gáboré a
pálya. Gábor kiteljesedhet a vezetésben, János pedig végre mentesül az utált
tevékenység elvégzése alól. Ha azonban János is imád vezetni, és ő is hasonlóan
kreatív, ámde más útvonalakon kerüli el dugót, ott már lehetnek súrlódások.
Előfordulhat ugyanis, hogy egyes nemi szerep viselkedésrepertoárjába tartozó
viselkedés (pl. vezetés) az adott egyén énképének fontos része („Gábor vagyok,
jó sofőr), vagyis fontos építő eleme önbecsülésének. Ha ez mindkét félnél így
van, könnyen alakulhat ki versengés a felelek között. Ilyen esetben érdemes
tudatosan odafigyelni arra, hogy mindkét fél önálló teret kaphasson, mondjuk
vezetés terén. Fontos ez azért is, mert elképzelhető, hogy a feleknél az adott
viselkedés tud teret biztosítani arra, hogy azt érezzék, elég jó partnerek.
Anna és Liza mindketten imádnak főzni, és szeretik egymást finom főztjeikkel
kényeztetni. Liza dominánsabb, így ő többet tartózkodik a konyhában, lassan de
biztosan a konyha az ő felségterületévé válik. Anna mivel jó szakácsnak tartja
magát, egyrészről nem tudja táplálni saját önbecsülését (ma is egy jót főztem,
tehetséges szakács vagyok), illetve ezen felül azt élheti meg, hogy nem tud
megfelelni a női szerepelvárásoknak, vagyis ha nem főz, nem elég jó barátNŐ.
Így fennállhat annak a veszélye, hogy sem önmagát illetően, sem pedig a
kapcsolatban nem tud kiteljesedni. Érdemes tehát törekedni arra, hogy akár a
saját nemhez, akár a másik nemhez tartozó viselkedésrepertoárok elosztásánál
egyensúlyi állapot alakuljon ki. Nem tehetjük meg partnerünkkel, hogy kiszemezgetjük
magunknak a számunkra kedves tevékenységeket, a többit pedig a másikra
lőcsöljük. Mert bár elképzelhető, hogy a feladatmegosztás számszerűsítve az egyenlőséget
tükrözi, de ha az egyik fél csak olyan tevékenységeket végez, amiket utál csinálni,
akkor a kapcsolatban az adott fél könnyen azt érezheti, nem igazságos a
feladatmegosztás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése