Babavárás a "partvonalról"

Rengeteg ismeretterjesztő cikk, élménymegosztás íródik a gyerekvárásról az anya szemszögéből, de nagyon ritkán lehet találkozni olyan oldalakkal, amik a pár másik felének élményeivel kapcsolatban adnának felvilágosítást. Bár az anyában zajló fizikai és lelki síkon zajló változások sokkal látványosabbak, illetve sokkal inkább fókuszba kerülnek, nem szabad elmennünk amellett, hogy az pár másik tagjában is fontos lelki átalakulás megy végbe a várakozás kilenc hónapjában.

Sokszor olvashatunk arról, hogy a gyermek megszületésével új családi rendszer születik, ami szükségszerűen megbolygatja az addig kimondatlanul is rögzített keretek működő párkapcsolati rendszert, ami két felnőtt autonómiával rendelkező felnőtt ember kapcsolata.  A baba születésekor az anya figyelme és energiája nagy részét az újszülött életben tartására és az kettejük mikrorendszerének összecsiszolására, vagyis a kötődés kialakulásának szenteli.  Kevesebb energia marad a párkapcsolatra, ami a szülőpár másik felében a kirekesztődés élményét hívhatja elő. Sokan számolnak be arról, hogy nehezen tudnak bekapcsolódni a családi egységbe, nehezen találnak utat párjukhoz és gyermekükhöz.

Az anyák figyelmének fókusza azonban nem a baba megszületésekor változik meg, csupán ekkor válik drasztikusan láthatóvá. Már a terhesség kezdetén megszületik egy szimbiotikus létforma, ami az anya figyelmét egyre inkább befelé vonja. Ezen állapot, vagy nevezzük inkább tudatállapotnak, kialakulását segítik az anyában bekövetkező testi, hormonális és ezek mentén kialakuló érzelmi változások. Az anya mindezen változásokat úgymond a saját bőrén érzi, a szülőpáros másik tagja azonban csak mintegy az anyai tükrön keresztül szemléli, nincsenek tényleges tapasztalatai arról, mivel is jár ez a változás. Apaként tehát úgymond javarészt fejben tud felkészülni a szülővé válásra. Ahhoz, hogy a gyermek jelenléte a szülőpár másik tagjának is realitássá váljon, érdemes együtt készülni a kis jövevény érkezésére. Ha a vizsgálatokat kezdetektől közösen látogatja a pár, illetve a babaholmik beszerzését is közös időtöltéssé szervezi, a szülőpáros másik tagja számára is egyre inkább láthatóvá, sőt kézzelfoghatóbbá válik az új családtag jelenléte. A vizsgálatokon és a szakmai konzultációkon való közös részvétel ráadásul hasznos tudnivalókkal látja el az apát is akár olyan téren, hogyan lehet segítségére párjának, illetve fontos információkat és megerősítést kaphat saját élményeivel kapcsolatban is.

Az anyában bekövetkező változások sokszor nagyobb figyelmet kérnek a környezettől a terhesség alatt, főleg az első és a harmadik trimeszter időszakában a kismamának esetenként több odafordulásra és gondoskodásra van szüksége. Ez több módon is hatással lehet a szülőpár másik tagjára. Egyrészt a saját szükségleteit időnként háttérbe szorítani kényszerül, hogy támogatni tudja párja és jövendőbeli gyermekének jóllétét. Jellemző lehet, hogy ebben az időszakban fizikailag is kiszolgáltatottabbá válik az anya, ami a párját is egy talán újfajta gondoskodó szerepre hívja meg, ami talán elsőre idegen és ijesztő lehet. Fontos tudni, hogy az anyában zajló időnként szélsőséges érzelmi változások nem azt jelentik, hogy elvesztettük korábbi párunkat, ez nagy részben a terhességgel együtt járó hormonális változások következménye. Mivel a partnernek, főleg az első baba várásakor, kevés tapasztalata és kidolgozatlan forgatókönyvei rendelkeznek erre a helyzetre, tehetetlenséget és eszköztelenséget élhetnek meg. Segítséget jelenthet a szorongások oldásában, ha ilyenkor nyíltan kommunikálunk és rákérdezünk, hogyan is tudnánk jól támogatni, a másik számára kielégítően segíteni. Ez az új együttműködés és fizikai összehangolódás az apák számára is kulcsfontosságú lehet, hogy aktívan jelen lehessenek már a babavárás folyamatában is. Másrészről a környezet figyelme is inkább fordul a kismama felé. Az anya támogatása természetes és szükségszerű, de a párjának nehézséget jelenthet, hogy saját élményei, megélései háttérbe szorulhatnak. Fontos, hogy ilyenkor az apa is találjon magának egy olyan megtartó közeget, ahol ő is támogatást és figyelmet kaphat.

A gyermek megfoganásával egy új életszakasz veszi kezdetét, amely új szerepekre hívja meg pár mindkét tagját. A szülő szerepre való készülés fontos eleme a saját szülővel való kapcsolatra való rátekintés, ami felszínre hozhatja szüleinkkel való konfliktusainkat is. Fontos, hogy ezeket az esetleges feszültségeket rendezni tudjuk, ha más nem saját magunkban, hogy tisztábban lássunk azzal kapcsolatban, milyen értékeket is szeretnénk továbbadni saját gyermekünknek.  Leendő anyaként szükségszerűen átmenetileg háttérbe szorul a karrier és a munka, a pár másik tagjának azonban éppen ezen a fronton kell extra energiákat mozgósítania, ugyanis a gyermek megszületésével családfenntartó szerepbe kerül. Ez a szerep, éppúgy mint a szülőszerep, nagy felelősséget tesz az emberre. Segítséget jelenthet egy olyan közeg, akik hasonló helyzetben vannak, akik az élmények megosztása mellett, hasznos információkat és érzelmi támogatással segíthetik a családfenntartót.

A nagy változásokkal járó időszakban, fontos hogy rendelkezzünk megfelelő kapcsolati, akár párkapcsolati erőforrásokkal, illetve, hogy aktívan tegyünk ezek felkutatásáért, mozgósításáért. Nem kell egyedül maradni a nehézségekkel, élményekkel, nem kell egyedül hordozni ezek terhét.